Kell már nekünk a BL, mint földnek a gányé, szétuncsiztuk magunkat november vége óta, szóval jól esne legalább egy szoros félidő ma, ha kérhetem, csak hogy visszatérjen belénk az élet.
Decemberben a női Eb, januárban ffi vébé, azóta pedig a SEHA és a Füred EHF-kupája borzolta az idegeinket, szeretnénk végre igazi handball-t az arcunkba. Ugyanis pont mióta beleírtam egy cikkbe, hogy mennyivel jobb a balkáni liga, mert nincsenek előre lefutott meccsek, nincsenek elveszett labdák, bla-bla-bla, pont azóta csak tingilangi meccsek jutottak, olyanok, amik kb. megfelelnek a magyar bajnokságnak. De mindegy, lassan az is jön vissza, viszont ma érkezik a Celje a Veszprém Arénába.
A kinti meccs vége kicsit furára sikeredett ugyan, de hajlandóak vagyunk azt a füttyögést a frusztrált, kiábrándult tömeg hibás, első reakciójaként felfogni, és megbocsátani régi barátainknak. Az pedig határozottan elismerésre méltó, hogy a hírek szerint száz körüli vendégszurkoló érkezik ma a városba annak ellenére, hogy sárga pajtásaink bizony már kizúgtak sajna. Nem tudom, mi vajon elmennénk ilyen esetben ennyien egy pofonért a szomszédba?
Érdekes ez a szlovén kézilabda, a válogatottjuk jelenleg a miénknél előrébb van, és az utánpótlásuk évente kitermel egy olyan fiatalt, akire felkapja a fejét egész Európa, mégsem tudnak ebből profitálni klubszinten, évek óta egy helyben toporognak. Pedig a legsikeresebb és tulajdonképpen a legnépszerűbb sportág náluk a kézilabda, mégsem tudnak mögéállítani olyan szponzorokat, amelyek segítségével szintet ugorhatnának. Persze könnyű nekünk most ezzel kapcsolatban, de akkor is fura, hogy egy kétmilliós ország fossa a tehetségeket egy sportágban, és a gazdaság nem áll be mögéjük lóvéval. Bár az is furcsa, amikor Marguc azt mondja, hogy náluk azért nagyon nem ez a szint az ország rangadója. Én komolyan meglepődtem rajta, ok, azt eddig is tudtam, hogy egy Szeged vs Veszprémnek nem sok párja van a világban, de hogy ez ennyire más legyen például Szlovéniában, hát. Fura.
De most meccs van, nem elmélkedés, kirakom ezt a posztot, és útra kelünk körülnézni a városban, hátha belefutunk éppen városnéző, szlovén szurkolókba. Páratlan hangulatot, mérsékelt, de mindenképpen tetten érhető izgalmakat, kemény védekezést, több felállás gyakorlását, szóval ilyen alapvető dolgokat kérnék délutánra. Ez a Celje ugyan nem világverő, viszont szokásukhoz híven elképesztően kitartó, iparos csapat. Gyorsak, és a nem annyira hatalmas fizikumuk ellenére iszonyat kemény védekezést tolnak. Amit magunktól várok, az elsősorban az, hogy a határozott védelmünkről csak úgy pattogjanak vissza, mert ha nem adunk el elöl labdákat, és pontosan fejezzük be a támadásinkat, akkor sok esélyük nem lesz a legnagyobb erősségük gyakorlására, a gyors indulásokra.
Viszonylag szoros félidő után 6-8 gólos győzelmet várok, és szeretném, ha a kapott gólok 23-25 alatt megállnának. Mondanám, hogy szeretnék látni 5+1-et, de ez pont nem az a csapat, amelyik ellen hatásos lehet egy olyan, sőt. Szóval hatosfal, és támadásban próbáljunk minél kombinatívabb játékot mutatni, nekem ennyi elég volna mára.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.